Szeptember 9-én van Tadzsikisztán nemzeti ünnepe, éppen 20 éve, 1991. szeptember 9-én deklarálta az ország függetlenségét a volt Szovjetuniótól. E jeles alkalmat persze tadzsik énekesnővel kell köszönteni, s evidens lenne a leghíresebbet közülük, Shabnam Surayót feltenni. De ő októberben lesz harminc éves, s akkor úgyis szólunk róla. Így aztán Nigina Amonqulova (Нигина Амонқулова) lett a választásunk, ő januárban volt 25 éves, úgyhogy még előtte az élet. 

Nem akarunk ünneprontók lenni a nemzeti ünnepen, de Tadzsikisztán elég élhetetlen ország. Egy derék diktátor van hatalmon szinte a függetlenség kikiáltása óta, s igazi fülkeforradalmár lett belőle, minden választást nagy fölénnyel nyer meg. Persze az országban a világon minden ezt a győzelmet szolgálja, a sajtótól kezdve a bíróságokig, de hát az egy olyan ország, a tádzsikok már megszokták. Talán lassan nem árt tanulni tőlük, hogy csinálják...

Szerény személyünk hosszabb időt töltött Kazahsztánban és Azerbajdzsánban, s ha már a sors szeszélye arrafelé vezérelte, az évek során bejárta Közép-Ázsia valamennyi országát - nincs azért olyan sok, nem kell megijedni. Nos, Tadzsikisztán nem hagyott mély nyomot bennünk, mert bár természeti szépségekben bővelkedik, a hétköznapi élet közel sem európai elvárások szerint folyik. Igazából szórakozni sem lehet, a mi fogalmaink szerinti popzene se nagyon van, a tádzsikok az üzbég tévéket nézik, s bár az üzbégek se nagyon dicsekedhetnek, egy klasszissal jobbak a tadzsikoknál minden tekintetben. Mit csinálnak a tádzsik fiatalok? Amit az középkorúak és az idősek, vagyis mindenki: isznak.