Glasgow-i születésű ünnepeltünk két nagy csapatnak is tagja volt az idők során. Kezdődött azzal, hogy szülővárosában összejött Steve Bronskival meg annak egy haverjával, és Bronski Beat elnevezéssel együttest alapítottak. Elektronikus tánczenével próbálkoztak, stílusukat Somerville rendkívül magas hangja és a szintetizátorok határozták meg. Első sikerük egy homoszexuális fiú panaszait megzenésítő Smalltown Boy volt, ezt követte a Why? De Somerville, aki nehezen viselte a sztárságot, ekkor távozni akart, szerencsére akkor még rá tudták beszélni a maradásra. Aztán egy év múlva már semmi sem segített, kilépett, és létrehozta a Communards elnevezésre hallgató duót. Ennek stílusa is a billentyűsökön alapult, és ha lehet, még jobban hangsúlyozták Jimmy falzettes énekét. A Don't Leave Me This Way már vezette a listákat, és rögvest 750 ezer példány fogyott belőle. Másik nagy dobásuk a Gloria Gaynor-féle Never Can Say Goodbye feldolgozása volt, majd "a kis vörös skót kakas"-ként is emlegetett Somerville 1988-ban feloszlatta az együttest, és szólókarrierbe kezdett. Átköltözött Amerikába, San Franciscóba és leginkább a Bee Gees együttes To Love Somebody című dalának reggae-s feldolgozásával vétette észre magát - a nótát különben Gál Csaba "Boogie" is elénekelte pár éve a Megasztár döntőjében. Jimmy viszont talán azért is énekelte oly nagy átérzéssel, mert ő is nagyon tud ám szeretni. Igaz, leginkább a fiúkat, s egy időben harcosan ki is állt a melegek hátrányos megkülönböztetése ellen, illetve az AIDS-betegek jogaiért.
