A Rolling Stones dobosa

nem arról híres, hogy állandóan fülig érne a szája, bár állítólag van néhány ember, aki már látta mosolyogni, de ezen hír valódiságáért nem vállalunk felelősséget. A fapofa Charlie különben egyesek szerint mosolygott azon a zivataros estén is, amikor 1995-ben a Gördülő Kövek végre begördültek a Népstadionba is. Igaz, akkor kínjában. Ez a mosolytalanság persze nem jelenti azt, hogy Charlie barátunk híján lenne a humornak, sőt. Különösen elemében van interjúadáskor, válaszaival szisztematikusan az őrületbe kergeti az újságírókat, ő pedig bizonyára jókat derül magában. Csak példaként említsük meg egyik frappáns válaszát; a szülei kilétét firtató kérdésre például szellemesen azt válaszolta: Watts úr és Wattsné asszony. Sok intimitást nem árul magáról, annyit tudni róla, hogy szereti a teát és a nőket, de hát ez sok angol sajátja, ezekkel a dolgokkal nemigen tűnne ki honfitársai közül. Dobolni viszont kicsit jobban tud az átlagnál, bár ebből sem csinál nagy faksznit, s legnagyobb törésnek az életében a Rolling Stone-hoz való csatlakozását tartja. Szóval egyéni humorú fickó. A Rolling Stones különben egykoron Alexis Korner együtteséből csábította el, igaz, ennek már lassan fél évszázada. Keith Richards azt mondja róla, hogy nála különb dobos nincs még egy - legalábbis a Stonesban. A zárkózott Charlie-ről egyébként is a legtöbbet a barátaitól tudunk. Ök a forrásai azoknak a híreknek is, miszerint Charlie hobbija a régi fegyverek gyűjtése, és nagyon érdekli az amerikai polgárháború története.