Hősünk a Pretty Things együttes gitárosa volt. A Pretty Thingset a Rolling Stonesból távozott Dick Taylor gitáros alapította 1962-ben Phil May énekessel. Ök voltak a brit rockszínpad legvadabb és legmocskosabb alakulata, a botránykőnek számító Kövek csak elsőáldozó zsúrfiúknak tűntek mellettük. Amikor egy fülre lelógó hajért is kicsapás járt az iskolából, ők a vállukat verdeső sörénnyel tüntettek, London közepén egy kommunában laktak, s gyakran csaptak össze az eltávolításukra kivezényelt rendőrökkel. Pendleton iskolatársa volt Mick Jagger és Dick Taylor is, ráadásul volt egy remek erősítője. îgy tehát apja legnagyobb bánatára otthagyta a tisztviselői munkát, és egy apróhirdetésre válaszolva a Pretty Things ritmusgitárosa lett. Sőt, olykor a basszusgitárt is kezébe vette, ha annak gazdája, John Stax a pofagyalut kezdte nyúzni. A Pretty Things azért zenélt is: az 1964-es Rosalyn, a Don't Bring Me Down és a punkot megelőlegező Honey I Need óriási sláger lett, akárcsak az 1965-ös Cry To Me és a Midnight To Six Man. A Pretty Things szép rajongótábort gyűjtött, de Amerikát nem sikerült meghódítaniuk: a bevándorlási hatóságok adminisztratív okokra hivatkozva be sem engedték őket az országba. A bandát Pendleton hagyta el először: amikor vonaton tartottak egy leedsi bulira, menet közben eltűnt, s társaival csak négy év múlva találkozott ismét egy üzleti összejövetelen. Eredeti szakmájába, a biztosítási üzletbe dolgozta be magát, de a kapcsolata nem szűnt meg végleg a Pretty Things-szel, a jogdíjakat tartalmazó csekkeket például mindig átvette. Végül tüdőrák vitte el szegényt.