Az amerikai könnyűzene egyik nagy egyénisége, az olasz származású énekes hosszú betegség után hunyt el. Nem cáfolt rá az olaszokról elterjedt legendákra:  nem elég, hogy  behízelgő hangján érzelmes balladákat énekelt nagy átéléssel, de valóban fodrász volt fiatalkorában. A muzikális figaró eleinte csak vendégeit szórakoztatta, a nagyvilág sokáig nem volt rá kíváncsi. Első nekifutását nem koronázta siker, szégyenszemre vissza kellett térnie az ollóhoz és a borotvához. Csak viszonylag későn lett sztár, első milliós példány-számot túllépő kislemezét 1945-ben énekelte fel, de az évtized végén már a rádióból is dőltek a slágerei. Kiválóan érezte meg a televízióban rejlő lehetőségeket, az elsők között lett önálló tévéműsora. Dalai közül a legismertebb a Catch A Falling Star és a Papa Loves Mambo. Fénykorában Frank Sinatra és Bing Crosby vetélytársának számított, lemez- és dollármilliomos volt. A rock- és a beathullám azonban őt is elsöpörte, de visszakapaszko-dott, a lágyabb dallamok kedvelőire és az idősebb korosztályra építette újabb karrierjét.  1994-ben három lemezen jelentek meg legnagyobb slágerei, s ennek eladási adatai miatt sem kellett szégyenkeznie. Sokan és gyakran viccelődtek stílusán, őt azonban ez nem zavarta különösebben.